Kedves Látogatók!

A Pipa múzeum felújítása 2023. június 1.-én befejeződött. A nyitvatartással kapcsolatban keressék a fenti elérhetőségeket!

A legendás „ibafai fapipa”
Magyar embernek, ha a „fapipa” szóba kerül, talán még ma is a jól ismert rigmus jut az eszébe: „Az ibafai papnak fapipája van, mert az ibafai papi pipa papi fapipa.”  A nyelvtörő már az 1900-as években iskolai tankönyvekben is szerepelt, ihletője az akkori plébános, a pipázást kedvelő Hangai Nándor lehetett. A mondóka Komjáthy Károly-Emőd Tamás-Török Rezső: Ipafai lakodalom című, 1931-ben született operett betétdalaként vált igazi slágerré, s ennek nyomán egyre többen keresték Sarlós Ferenc plébánoson a nevezetes pipát.   Elkészítésének ötlete a helyi postamester férjétől származott. Budapesten élő rokona, Gerber Béla faragta 1934-ben.

Megújult Pipamúzeum
A község temploma mellett található a nevezetes Pipamúzeum, amely 2023 júniusa óta megújult épületben, korszerű, új kiállításával várja az érdeklődőket. Az előtér a régi trafikok hangulatát idézi, a kiállítási terekben helyet kapott a papi gyűjtemény, a Janus Pannonius Múzeum legszebb darabjai, de megcsodálhatók a községi önkormányzat saját gyűjteményének különlegességei éppúgy, mint magángyűjtemények kincsei is. Interaktív eszközök, játékok, filmek, zenei anyagok s egy dohánypajtát idéző enteriőr felfedezése teszi felejthetetlenné a dohányzás kultúrtörténetéről átfogó képet adó tárlat megtekintését. A kiállítási termekben sétálva, egykori pipatóriumok becses kincsei közt nézelődve, mintha a múltban járnánk…pipázó, dohányzó elődeinket idézik a becsben tartott, szépmívű tárgyak, dohányzó eszközök. Az eredeti „ibafai fapipa”, gróf Károlyi Mihály és Deák Ferenc pipája igazi különlegességek, de szemet gyönyörködtető darabok azok a szivarszipkák is, amelyek változatos, aprólékos díszítésükkel tűnnek ki.

A dohányzás kultúrtörténetéből…

A dohánynövény (Nicotiana Tabacum) nemzetségébe 75 faj tartozik, van, amelyiket illatos virágáért dísznövényként is termesztik. E szubtropikus növény a nyugat-indiai szigetvilágban, az Antillákon, a közép- és dél-amerikai partvidékeken őshonos.
Európában az első híradás a dohánynövényről az Amerikát felfedező Kolumbusz Kristóftól származik 1492-ből, majd a 16. században kibontakozó gyarmatosítások révén futótűzként indult hódító útjára a dohány. Kezdetben, mint drága portéka, gyógyító csodaszer jelent meg, később tiltó rendeletekkel igyekeztek gátat szabni a füstölésnek. Végül jól jövedelmező állami dohánymonopóliumok felügyelték és szabályozták a dohány termesztését, kereskedelmét.

A különféle dohányzási nemek elterjedésében nagy szerepet játszottak a háborúk. A katonaság körében – valószínű a fizikai-lelki megterhelések könnyebb elviselése miatt – hamar általánossá vált a dohányzás szokása.
Magyarországon a török hódoltság korában ismerték meg a dohányt, s a füstöt eregető török katonáktól, kereskedőktől, a végvárakban szolgálatot teljesítő zsoldos katonáktól a magyar katonaság, a városok és falvak lakossága is eltanulta a pipázás művészetét. A 18-19. században pedig messze földön híres pipagyártó központok is kialakultak.